Das NS-Regime und die Ausloschung des Judentums in Europa

Review :

Mommsen munkája a holokauszttal foglalkozó szakirodalom megkerülhetetlen klasszikusa, mondhatnók, alapm. A szerz végigvisz minket azon az úton, ami a hétköznapi" német antiszemitizmustól elvezetett egy egész népcsoport szisztematikus kiirtásának kísérletéig. Az antiszemitizmust ugyanis nyilván nem a nácik találták ki, elég régen jelen volt már Európában, nem is egy, de minimum háromféle: a vallási indíttatású, ami mélyen gyökeredzett a történelmi egyházakban; az erszakot elutasító polgári" szalonantiszemitizmus; valamint a völkisch" (népi) antiszemitizmus, ami viszont gyakorta ragadtatta magát tettlegességre. E széttartó, egymással viszonylag keveset érintkez elítéletek közös platformját egy XIX. századi eszme teremtette meg: a rasszizmus. A rasszizmus nagy találmánya az volt, hogy (a rosszul értelmezett darwinizmusból is építkezve) felfedezte a kulcsot, ami az összes antiszemitizmus-fajtának közös nevezje lehetett, nevezetesen a vér fogalmát. Ennek hozadéka pedig többek között az volt, hogy a zsidógylöletet kiterjesztette a vallásgyakorló izraelitákról az asszimilánsokra is, hisz bennük is ugyanaz a vér csordogál, a vér pedig - hogy ez mekkora baromság! - felülírja a kultúrát. És ez nem mellesleg igencsak jól jött azoknak, akik épp bnbakot kerestek a világválságok miatt, vagy egyszeren azért, mert saját szakmájukban nem tudtak olyan eredményt elérni, amit megítélésük szerint érdemeltek volna.

Bár a nemzetiszocialista vezetés maga a megveszekedett rasszisták gyjthelye volt (zömük már ifjúkorában olyan ezoterikus, vérivó bagázsok tagja volt, mint amilyen például a Thule Társaság), de az, ahogy kinyilvánították zsidógylöletüket, korántsem volt állandó. Ennek egyfell külpolitikai okai voltak (például a berlini olimpia idejére moderálták magukat*, valahogy úgy, ahogy a Soros-plakátok is lekerültek az úszó VB alatt), másfell érzékelték, hogy tömegpártosodásukhoz az agresszívan kinyilvánított antiszemitizmussal nem nyernek új szavazókat** - sokkal hasznosabb a Weimari Köztársaság tehetetlenségét és romlottságát ostorozni, attól rakja oda az X-et az egyszeri ember, ahova kell. Ugyanakkor szélsséges indulataik mintegy a f alatt egyre duzzadtak, annak köszönheten, amit Martin Broszat a negatív világnézeti elemek szelekciójának" nevezett. Hitler ugyanis hajlamos volt olyan irányba vinni pártjának energiáit, ahol a legkisebb közegellenállással szembesült - például az eutanáziaprogram elleni tiltakozások hatására sietve beszüntette ezirányú terveit, ugyanakkor úgy festett, a zsidók ellen hozott jogszabályi módosításokat, st: fizikai agressziót a német nép meglehets közömbösséggel figyeli. Ez pedig már csak azért is örvendetes volt Hitlernek, mert az utcai aktivizmust gumicsontként felajánlhatta saját pártja hiperaktív, elégedetlen szélsségeseinek, akik el is rágódtak rajta.

A dolgok teljes kifejlése azonban nem történhetett volna meg, ha nem jön a háború. Hitler amúgy már elég hamar nyilvánvalóvá tette beszédeiben, hogy ha kitör a háború***, akkor az a zsidók pusztulásával fog járni (mármint tervei szerint) - és valóban, Lengyelország, de fleg a Szovjetunió megtámadása egészen új szintre emelte a pusztítást. A meghódított területeken él zsidók milliói ugyanis egy olyan hatalmi vákuumba kerültek, ahol a nácik felszámolták az államiság addigi formáit, és ezzel megszüntették a jognak még a látszatát is**** - ez pedig tökéletes terepet teremtett a tömeggyilkossághoz. Bár addig közkézen forogtak olyan tervek, amik a zsidók kitelepítését irányozták el - Madagaszkárra, esetleg a Szovjetunió összeomlása után Szibériába -, de ekkorra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ha a nácik valóban meg akarnak szabadulni a zsidóktól, akkor meg kell ölniük ket. És nem különösebben haboztak.

Sokan sokféleképpen megfogalmazták már, hogy aki nem ismeri történelmét, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt" - egy ilyen hosszú értékelés végén nem sok kedvem van nekem is nekifutni. De az biztos, hogy a történelem nem tegnap ért véget, hanem ma is tart, mi meg benne élünk, a történelmi események pedig nem csak úgy a nyakunkba huppannak, hanem kialakulnak - jó volna ezt nemcsak utólag észrevenni. De ahhoz, hogy ezt észrevegyük, kitapinthassuk például az antiszemitizmust és az idegengylölet többi formáját, valamint annak lehetséges következményeit közvetlen környezetünkben (vagy akár önmagunkban is), nagyon elkelnek az ilyen könyvek.

* A külvilág tetteit a nácik szívesen használták fel amúgy arra, hogy alátámasszák velük saját agresszivitásuk jogosságát - a nürnbergi törvényeket és a kristályéjszakát is német funkcionáriusok ellen elkövetett merényletekkel indokolták meg. Az, hogy ezeket a merényleteket olyan egyének követték el, akiket épp a nácik tettei sodortak kétségbeesésbe, és hogy ezeknek a merénylknek az égadta egy világon semmi köze nem volt azokhoz, akiknek a nácik odacsaptak, nem különösebben számított.
** Részben ezért is - az agresszió kontrollálása miatt - igyekeztek idszakonként jogi síkra terelni az antiszemitizmust, elssorban a megalázó nürnbergi törvényekkel. Amivel paradox módon sikeresen ámították el áldozataikat, akik azt hitték, hogy ha törvényekkel korlátozzák ket, az rossz ugyan, de legalább átlátható helyzetet teremt, amit meg lehet szokni.
*** Jellemz Hitler áldozathibáztató


2 downloads 198 Views 420 KB Size